A legjobbkor ültünk le beszélgetni – az azóta már doktorrá avatott -, 24 éves és 192 centiméter magas Kondor Milánnal. Azon a héten történt ez, amelynek első felében még az államvizsgájára készült, a másik felében pedig már anatómiai gyakorlatot vezetett. Nem egyszerűen „csak” az elsősöknek, hanem a csoportba tartozó öccsének is, Raulnak, aki akkor tudta meg, hogy ő lesz a tanára, amikor elkezdődött az óra. Beszélgetésünk apropója az volt, hogy 2018-as egyetemi tudományos diákköri konferencián Kovács Ferenc-emlékdíjjal jutalmazták. Dolgozatát A strucc (Struthio camelus) tájanatómiájának érdekességei címmel készítette. A következőkből kiderül, milyen virágot vitt utoljára a feleségének és hogy a tankönyvek után mely könyvek nála most a slágerek. 
– Tősgyökeres székesfehérvári családba születtem – bár a Mezőföldről, Zalából, Felvidékről és Erdélyből is őrizzük felmenőink keresztleveleit – és a királyok városában töltöttem a gyerekkoromat, ide jártam általános és középiskolába is. Van két öcsém és egy húgom. A kisebbik öcsém és a húgom féltestvérek, ők 8 és 10 évesek, az édes fiútestvérem viszont első éves az egyetemen. Eddig titkoltam előle, de holnaptól én leszek a gyakorlatvezetője. Fehérvári családi házunkban lakunk – immár a feleségemmel és a fiunkkal együtt -, de öt éve kollégista is vagyok, ez a második otthonom.
– Van-e a családban állatorvosi szál?
– Egyáltalán nincs! Édesanyám közgazdász, vállalkozó, édesapám a filmiparban dolgozik. Miért választottam mégis az állatorvosi pályát? A válasz az általános iskolában gyökerezik. Természetismereti csoportba jártam, folyton kirándultunk. Ott kezdődött a biológia és a kémia iránti érdeklődésem, amit a középiskolában is megőriztem. Mindig jók voltak az eredményeim. A Kodolányi János Középiskolában és Kollégiumban olyan kiváló pedagógusok tanították, akik mellett nem kellett különórákra járnom. Köszöntöm őket innen is!
– Állatai is voltak?
– Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor elkezdtünk állatokat tartani otthon. Először csak pár tyúkot hoztunk, hogy legyen tojás, azután nyulat, disznót, kecskét, és szépen felfejlődött az állatállomány. Nagyon megtetszett az állatokkal való gondoskodás, bánásmód. Amikor kijött az állatorvos, élvezettel segítettem a munkáját.
– ?
– Mivel lehetőségem nyílt arra, hogy kétlaki állatorvosként kezdjem a pályát. Két éve vagyok demonstrátor az Anatómiai és Szövettani Tanszéken, ahol immár gyakorlatvezetőként is kipróbálhatom magamat, viszont gyógyítani is akarok, s ezt Székesfehérváron tehetem.
– Sok sikert kívánok hozzá! De ne is szaladjunk ennyire előre! A kis családi gazdaság Székesfehérvár melyik részén született meg?
– A belvárostól öt percre… A mi utcánkat ugyanis meghagyták a falusias jellegében. Amikor kinézek az ablakon, egy tízemeletes toronyház ablakai szemeznek velem.
– Vannak a szomszédságban is állattartó emberek?
– Sajnos az egész környéken alig találni háztájit. Nemigen éri meg állatokat tartani, csak hobbiból, szerelemből lehet ezt csinálni.
– Beszélgetésünkre készülve olyan kép alakult ki bennem Önről, hogy bátor fiatalember. Láttam egy fotón, amin magas szikláról ugrik a vízbe…
– …igen, de előttünk többen is leugrottak onnan. Az igazi bátorság az első ugráshoz kellett. Nem vagyok extrém sportoló. Igaz, van egy családi kempó iskolánk, aminek nevelőapám, több danos karatés, feketeöves mester a vezetője és az öcsém edzője. Én több mint tíz évig kosaraztam, de éreztem, hogy ebből nem lehetne megélnem. Ezért inkább a tanulás felé fordultam.
– Kell-e bátorság az állatorvosi szakmához?
– Bátorság, határozottság minden területéhez kell. A kisállat-gyógyászatban például a tulajdonosoknál előálló helyzeteket kell tudni kezelni. A kommunikáció és a pszichológia is fontos „gyógyszerek” a mi szakmánkban.
– Hogyan haladt a tanulmányaiban? Milyen meghatározó élményeket szerzett?
– Orodán Tamás barátommal elég „teperős” diákok voltunk. Az első nagy élmény az első szövettan zárthelyi volt, ezt a mai napig emlegetjük. A következő az anatómia szigorlat dr. Szalay Ferenc egyetemi docensnél. Hát ilyen nagy sziklákon kellett feljutnunk a csúcsra, s egyszer az egyiket el is vétettem, mély nyomot hagyott bennem az egyetlen UV-m takarmányozástanból.
– Mi az, ami különösen érdekli az állatorvos-tudományban?
– Természetesen az anatómia, az első évtől kezdve. Eddig a megismerés öröme vonzott, ettől kezdve a megismertetésé is. Demonstrátorként is élveztem, amikor láttam, megértik a hallgatók az előadott tananyagot.
– A laikus könnyen azt gondolja, hogy anatómiából már mindent ismer a tudomány.
– Kétségtelen, hogy az anatómiát már régóta műveljük, de azért itt is mindig van valami új a Nap alatt. Az oktatásban nagy segítségünkre lesz a 3D-s nyomtatás. A példa kedvéért a ló szárkapocs csontját nehéz úgy megmenteni, hogy sokáig meg tudjuk mutatni a gyakorlaton a hallgatóknak. Eddigi konzulensem, dr. Reinitz László Zoltán egyetemi adjunktus szeretne ilyen csontokat nyomtatni.
– Hogyan választotta a struccot a diákköri dolgozatához?
– Az anatómiát választottam, a struccot az élet hozta. Az egyik vasárnap este felhívott Reinitz tanár úr, és elmondta, hogy a tanszék kapott két strucc tetemet, amit a tiszasülyi Vizi Strucc Farm oktatási és kutatási célra ajánlott fel. Elkezdtük ezeket boncolni, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy harmadik napja boncoljuk megállás nélkül. Ekkor kérdezte a témavezetőm, hogy mi volna, ha ez lenne a TDK dolgozat témája, mert igazából készen is van, csak meg kell írni. Kapva kaptam az alkalmon, így született meg A strucc (Struthio camelus) tájanatómiájának érdekességei című dolgozatom.
– Feltehetően csak számomra nem világos az egyetemen, de én is olvasom az újságot, ezért megkérdezem, mit jelent a tájanatómia?
– Ez azt jelenti, hogy az adott faj egyedének egyes régióit vizsgáljuk, azokat, amiket gyakorlati vagy oktatási szempontból fontosnak tartunk. Például azt mondjuk, hogy a kéz tájéka vagy a csukló tájéka, és akkor ott megvizsgáljuk, hogy abban a kis szegmensben mik vannak. Az anatómia oktatása úgy zajlik, hogy először a csontokat vesszük végig, azután az izmokat és így tovább. A tájanatómia az adott területen mindent megnéz és összehasonlítja, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest az erek, idegek, izmok, csontok, szalagok.
– A méreteken kívül miben más a pulyka és a strucc?
– Nagyon lényegesek a különbségek. A strucc melle gyakorlatilag kisebb, mint a pulykáé. Kicsiny, hiszen mivel nem repül, nincs szüksége erős szárny- és mellizmokra. A combja viszont hatalmas a pulykáéhoz képest, mert futómadár. Négymétereseket lép!
– Mit tart a legérdekesebbnek ebben a kutatásban?
– Reinitz tanár úrral együtt sikerült összeállítanunk a strucc csontvázat. Szerintem nagyon szép lett! Büszke vagyok rá. Akár évtizedekig szolgálhatja az oktatást. Anatómia szigorlaton ismerni kell a madarak anatómiáját és egy kétméteres madáron megnézni és felismerni az adott csontokat könnyebb feladat, mint mondjuk egy tyúkon.
– Milyen hatást gyakorolt önre ez a munka?
– Először is, nagyon tetszett a feladat. Éppen ennek a megoldása során döntöttem el, hogy itt szeretnék maradni és ha nem is a struccal, de az anatómiával foglalkozni.
– Világjelenség, hogy az adott területen korábban egzotikusnak számító állatok és növények kerülnek a mindennapi táplálkozásunkba. Ilyen a strucc is. És mire gondolhatunk még?
– Bizonyára széles a paletta. Én például a kollégiumban ismertem meg a pomelo gyümölcsöt, amiről addig életemben nem hallottam. Dél-Kelet Ázsiában őshonos és igen jó íze van.
– Ma már emuhúst is kapni.
– Igen. A hazai terített asztalokon is találkozhatunk azokkal a futómadarakkal, amelyek a kontinensek vándorlása során távolodtak el egymástól. Harmadikként a nandut említeném.
– És ön járt már más kontinensen?
– Bár nem vagyok olyan világjáró, mint Orodán barátom, de eljutottam már Észak-Afrikába. Tunéziában nyaraltam. Öt hetet töltöttem Ausztráliában, 16 évesen és láttam kengurut, koalát, struccot.
– Úgy hallottam, hogy az István utcában és a Mogyoródi úton a közösségi munkából is kivette a részét.
– Másodéves koromban kezdtem el tevékenykedni a kollégiumi diákbizottságban. Három Marek-napokat szerveztünk, majd bekapcsolódtunk a HÖK tevékenységeibe. A munka oroszlánrészét Erdélyi Jázmin Luca végezte, mi csak a programokat és a bulit tettük hozzá. Gólyatáborokban töltöttünk kellemes napokat és a farsangi mulatságok fűződtek a nevünkhöz. Tavaly az Orodán Tamás kezdeményezésére, a SOTE mintájára, de a saját szájízünk szerint megvalósított Állategészségügyi Verseny bonyolításában vállaltam szerepet. Ebben is nagyon sok segítőre találtunk, majd kétnapos programot szerveztünk a döntőbe jutott 10 csapatnak. Fontosnak tartjuk, hogy a sok jó képességű középiskolás, aki érdeklődik szakmánk iránt, megalapozottabban döntsön, amikor hozzánk adja be a jelentkezését.
– A bátorságát dicsérve arra is gondoltam, hogy fiatalon családot alapított és édesapa lett.
– A feleségem, Eszter is állatorvos lesz! Klasszikus módon ismerkedtünk meg. Én másodéves voltam, ő gólya, és az első Equus bulik alkalmával egymásra találtunk. Egyébként ő is székesfehérvári. A múlt nyáron volt az esküvőnk. Zente fiunk három hónapos. Most a kollégiumban várnak.
– Akkor külön köszönöm, hogy időt szakított rám!
– Szívesen jöttem! Ők jól érzik magukat a kollégiumban, a többiek körülrajongják a picit és Eszter is felszabadult hallgatótársai körében. Nagyon sok barátunk van, akikre számíthatunk, s szeretik a babánkat babusgatni.
– Ki főz otthon?
– Vegyesen. Tegnap én álltam a tűzhely elé, palacsintát sütöttem Esztinek, hogy feldobjam a hangulatát a vizsga előtt. Az ilyen esték ezen az egyetemen mindenkinek stresszesek egy kicsit.
– Kire hasonlít a kisfiuk?
– Amikor megszületett, egyértelműen az anyukájára hasonlított. Régi képeket nézegetve is így láttuk. Most pedig, pár hónaposan kezd változni. Azt mondják a rokonok, hogy egyre inkább rám is hasonlít.
– Milyen virágot vett utoljára a feleségének?
– Cserepes gerberát – ez nála mindig nyerő!
– Milyen könyvet olvasott utoljára?
– Hogyan neveljünk babát? Hogyan neveljünk fiút? – most ezek a slágerek nálam!
– Hogyan képzeli a távolabbi jövőjét? Hiszen azt elmondta, hogy tanítani kezd az egyetemen és praktizál is Székesfehérváron.
– Egy évig ez biztosan így lesz. Ez alatt sok minden kiderül majd. Nem lennék csalódott, ha fenn tudnám tartani a kettős életet. Nagyon fontos számomra, hogy változatos legyen a munkám, mert egyetemi hallgatóként is az volt. Tanultam és mellette szerveztem mindent. Soha nem csináltam csak egyetlen dolgot. Remélem, hogy ezt az életformát fenn tudom tartani.
– Mi az, ami nagyon megizzasztotta a tanulmányok során?
– Az élelmiszer higiénia. Ez igen távol áll az érdeklődési körömtől, és én nagyon nehezen tanultam. Gondolom, hogy ilyen lehet másnak az anatómia. De nyilván meg kellett tanulni ezt is, azt is.
– Készült önről egy remek fotó egy gyönyörű kutyával.
– Ennek is megvan a története. A harmadéven félévkor Eszter hullámvölgybe került, majdnem feladta a tanulmányait és úgy gondolta, hogy inkább kutyaoktató lesz. Azt mondta, keres egy kihívást. Ezt a kihívást egy dobermannban találta meg, amely nagyon pörgős fajta. Én azt mondtam neki, hogy jó, legyen egy ilyen kutyánk, de akkor megcsinálod az egyetemet. Hát most itt van Eszter az ötödév végén, és kutya is lett!
A strucc haszonállatként az elmúlt egy-másfél évtizedben terjedt el Európában. A madár húsa és tojása széleskörűen felhasználható, valamint a bőre és a tollazata is értékes nyersanyag. A szakirodalomban sok forrás foglalkozik a strucc részletes anatómiájával, de az oktatáshoz és a megértéshez feltétlenül szükséges képanyag hiányos és többnyire rossz minőségű, magyar nyelven pedig szinte egyáltalán nem elérhető. Jelen munka célja egy olyan, magyar nyelvű atlasz létrehozása volt, amely a laikus állattartók, a struccal foglalkozó állatorvosok és a madáranatómiát tanuló állatorvostan hallgatók számára egyaránt hasznos segédanyag. (részlet a TDK dolgozat kivonatából)
